Leszokni a köpet rekeszéről

Apáink hivatalnokemberek voltak: akták és aktapapírok szerte hevertek nálunk otthon is. Ó, mennyi görbe lábú, nagy hasú török pasát pingáltam, se füle, se farka versikét firkáltam annak idején leszokni a köpet rekeszéről a kemény, ropogós, kékes árkusokra, amiken olyan szép, gusztusos, gömbölyű betűkkel volt odanyomtatva felülről: ŐFELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN: és lejjebb ez a rejtelmes szó: Indokok: Egyszer aztán arra a gondolatra jöttünk, hogy az aktákból valóságos akták legyenek, kicsiben: játékakták elképzelt pörökről, elképzelt bíráknak és kigondolt nevű minisztereknek nagy-cirkalmas aláírásával.

A pörökből lassanként történetek nőttek, mesék, amiket szőttünk-fontunk, bogoztunk végérhetetlenül, mindenikünk tudott valamit hozzátenni, egymást szülték az iratok, és a pörök szereplői mind jobban és jobban megelevenedtek a fantáziánkban: valóságos emberek lettek ezek, akik éltek, akartak, csaltak, loptak, birtokokat szereztek, eladtak, panaszokat emeltek, s védekeztek, fellebbeztek, és prókátorokat mozgósítottak. A prókátorok, a bírák, a miniszterek ismét élő személyek voltak maguk is: új "jogalanyok", akik tettek-vettek, akikkel történtek események: a táblabírót kúriai bíróvá leszokni a köpet rekeszéről elő, a fiskálist valami "homályos ügy" miatt kitörölték az ügyvédi kamara lajstromából, a kormány megbukott, a király megkegyelmezett valami gyilkosnak.

Apránként egész országunk támadt így, és megtartottuk az első népszámlálást. Hosszú ívek listáiba róttuk a csupán papiroson létező lakosságot, gyermekes pedánssággal rendeztük gyülekező irattárunkat, mely egy egész kis világ egyetlen valóságát képezte, és nem engedtünk azontúl semmilyen eseményt nyom nélkül elrepülni: anyakönyvet vezettünk a születésekről, esküvőkről és halálozásokról, házakat építettünk, adásvételi szerződéseket kötöttünk, mappát csináltunk a városhoz, lerajzoltuk a fundusokat, telekkönyvbe róttuk az adósságokat.

Folyt a játék hónapokon át, új istenek, s egy gondolt ország királyai lettünk, s már nem éltünk a magunk világában; ha beszélgettünk, egy képzelt élet híreit újságoltuk egymásnak, és a felnőttek meg nem értettek bennünket. Nos, olvasó, hasonló játékra hívlak meg téged. Egy várost fogok alapítani én is, nem messze különben, csak itt mindjárt a főváros mellett, és benépesítem emberekkel, és nevezni fogom Újvárosnak.

Babits Mihály: Kártyavár ; Elza pilóta [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]

Hiába keresed Újvárost a mappán: Újpestet fogod találni és Kispestet és Rákospalotát és Erzsébetfalvát. Mind csak tökéletlen exemplárok! Újváros a negyedik dimenzióban áll, és lakóit sem ismerhetted soha.

Rájuk ismersz mégis? De meg ne lepődj, ha becsületes ismerősöd a játékban gazságot követ el, vagy különös képességeket árul el, amit fel leszokni a köpet rekeszéről tettél róla. Nem ő az, olvasó: bajsza tán hasonlít, de az orra már más.

FURCSA EMBEREK.

Játék ez, kiosztott szerepekkel: noha volt idő, mikor ez a játék rám nehezedett, rám ült, mint egy fojtó álom - az álom mélyülhet lidércnyomássá, mégsem valósággá. Újváros csak álom, s már álomlétét is megrázta az idő, mely valóságnak s álomnak egyformán gyilkosa.

Régi regényt fogsz olvasni, talán nem is érdekel már: gúnyjául a sorsnak, a játék, amiből rémálom és lidércnyomás lett, ma már jámbor ábránd, múltak dicsősége és nagyzolás Akkor kezdtem még ezt a kis játékot, mikor velünk a nagy játékot kezdték: hazánkkal, életünkkel, vagyonunkkal és gyermekeinkkel - mit csinálhattunk volna?

leszokni a köpet rekeszéről abbahagyta a dohányzást köhögve

De jaj, gyöngék voltunk, s a nagy játék tovább győzte vérrel, mint a kicsi kedvvel és erővel. A játék abbamaradt, s száz esztendő után nyúlok hozzá újra: mert amint mondják, hogy "száz mérföld a Duna", száz esztendő az idők vér-Dunája. De játsszuk csak tovább: mint a gyermek a szörnyű árvízben, ha felkapaszkodhat egy deszkára, felejti a veszélyt s folytatja játékát. Íme, Újváros - egy pillanatig egy új, hazárd és szennyes Magyarország szimbóluma! Valami bűzlik Dániában, s lehet, hogy mindannyian egy kártyavár romjai alatt fuldoklunk.

Nosza, rothadásból és omladékból is - építsük tovább játékvárosunkat! Mindenféle ócska vasakok, övegek! A toprongyos, kis, öreg zsidó hangja rekedten és unottan vegyült a szennyes napsugárba: lompos nadrágja sajátságos mimikrivel húzott a por felé, horpadt pincskalapja is csupa szürke volt már a titkos rokonérzéstől, mellyel a nyári utca és délutáni ég színeibe olvadt.

Virágos keszkenőbe göngyölt batyuja egyhangúan hintált a nyakán, amint az eredménynek minden reménye nélkül és mintegy tisztán csak hivatásos lelkiismeretének megnyugtatására ismételgette: - Nyúlbrrr veszek Úgy hatott rá ez az emlék, mint valami csöndes, üdítő és szentimentális gondolat, ami jól is esett már neki, mert először volt Újvárosban, és mindeddig semmi csöndes, üdítő és szentimentális vonást nem bírt itt felfedezni.

Hátrasandított a fiúra, aki utánajött. Mit akarhat ez a kölyök tőle? Mit szemtelenkedik? Leszokni a köpet rekeszéről kiszállott a gyorsvonatból melynek Budapestről második állomása volt az újvárosimegrohanták ilyen gyerekek, öten-hatan, jó, úrias kinézésű mindannyi, és váratlan vehemenciával és versengéssel támadtak rá: - Nagyságos úr, a csomagját!

  1. The Project Gutenberg eBook of Furcsa emberek by Zoltán Ambrus
  2. Hogyan lehet leszokni a dohányzásról 2 hónapot dohányzom
  3. A legjobb tanács a dohányzásról való leszokáshoz
  4. Első rész Franciaország novemberében Budapesten nagyobb társaságba voltam hivatalos.
  5. Leszokni a dohányzást, és egyre jobban kezd

Viszem a pakktáskát! Kiváltom a poggyászt! Nagyságos úr! Kértek, hadartak, nyújtogatták a kezeiket. De a bíró úrnak más poggyásza se volt, mint egy kis bőrtáska áthelyezési okmánya s igazoló iratai számára, melyet külön ez alkalomra vásárolt meg Pesten, hogy illő grandezzával állíthasson be új hivatalába.

Tehát idegesen rázta le magáról a fiúkat, csak azért, hogy a következő percben már a bérkocsisok tolakodási szférájába jusson. Szinte ijedten vágott át a túlsó aszfaltra. Nem akarta dobálni a pénzt! A villamosvezető dühösen csöngetett rá.

leszokni a köpet rekeszéről népszerű módszerek a dohányzásról való leszokás elősegítésére

Egy autó majdnem elütötte. A por megtöltötte a szemét. Tétovázva állt végre a járdán, mint egy hajótörött idegen, aki igazán nem tudja, hogy merre forduljon. Keresni tetszik valamit, nagyságos úr? Megmutassam, melyik villanyosra kell felszállani? A bíró nagyon kellemetlenül érezte magát e tolakodásra.

Hofmann úr egy keddi napon érkezett meg Romániából, a két kis leányával és azzal a csinos összeggel, a mely az építő-munkálatok befejezése után járt neki. A feleségét nem hozta magával; azt otthagyta, a földben. Szerdától szombatig, egész nap a nagyvállalkozóknál és az állami intézetekben szaladgált, hogy uj alkalmazást kapjon. Ez volt a legsürgősebb dolga; már rövid ideig se tudott tétlenül élni. De vasárnapról nem akarta elhagyni, hogy meglátogassa az anyját.

Hiszen Pesten még nagyobb a lárma, az igaz: de ott legalább nem törődnek az emberrel. Hagyják békén az embert. És hogy itt így kinézik belőle a vidékit! Rendkívül zavart és ideges lett.

Nem válaszolt, hanem iparkodott úgy tenni, mint akinek határozott célja van, és gyors léptekkel befordult a legközelebbi mellékutcába. És a fiú itt is a nyomában! Még ideje sem maradt föllélegzeni.

Még meg se mert állni, hogy az izzadságát letörölje. Irgalmatlanul sütött a nap. Úristen, vajon jó irányban megy-e? Alig mert a házakra sandítani, hogy az utca nevét meglesse. Rózsa utca! Hol vannak itt a rózsák! Por szőnyegezte a kövezetlen utcát.

Az Októberben esőzések üditették fel a mezőket és a fák zöldek és lombosak voltak még november közepén is. A nép valami rejtek kapcsolatot kezdett felismerni az ég és Bonaparte között, aki akkor nyerte el az életfogytiglani konzuli méltóságot és nimbuszát részben ennek a vélt kapcsolatnak köszönhette. Különös, hogy aznap, midőn ben a nap elrejtette előle ábrázatát, szerencséje is letünt. Az emlitett év novemberének

Az egyik oldalon még járda sem volt. Ellenben egy ház, egy vadonatúj és hipermodern ház - vakító fehér, de hajlatain és farészein minden ok nélkül és rendkívüli vakmerőséggel éles feketére festve - szemérmetlen ragyogással feszítette napnak terpesz ablakait.

leszokni a köpet rekeszéről leszokni a dohányzást egy új módszer szerint

Miért csináltak rá ilyen széles, tripla ablakokat? Talán, hogy több por férjen be rajtuk. E mellett üres, burjános telek következett, barnára festett, düledező deszkakerítéssel.

HONORÉ DE BALZAC: A HOMÁLYOS ÜGY

Átellenben pedig egy piszkos udvarból alacsony, rozoga, földszintes ház mutatta az utcára fakó, sűrű, halvány virágos, ízléstelenül lilázó mintáját. Ez is valami szemérmetlenséggel és pongyolasággal, mint egy alsószoknya. Hüjj, de meleg van! Szeretett volna megállni, tájékozódni, nézelődni: talán kérdezősködni: de már restellt a fiútól.

Sohasem járt idegenben, Itáliában, ahol így tolakodnak a cicerónék. Félszegen érezte magát, mint a tolvaj. Mégiscsak kérdezősködni kellene valakitől. Ki tudja, nem megy-e éppen az ellenkező irányban?

De nem volt az utcán senki, csak gyerekek játszadoztak, piszkos, mezítlábas gyerekek, és hangosan sápítozva olvasták ki a verset: Gyertek - gyerekek öltöz-zetek - papru-hába inci-finci - te - vagy - kinn. A gyerekek értetlenül és inkább csúfolódva bámultak reá: de a fiú már utolérte, s közbejött: - Tessék rám bízni, nagyságos úr, elvezetem én.

Fenébe innen, srácok! A járásbíró megadta magát a sorsának.

Pokolbéli víg napjaim

Gyalog tetszik, vagy villanyoson? Most nézte meg csak jobban. Tizenkét-tizenhárom esztendős, agárképű, inas lábú, nagy, nyurga kölyök volt, s feltűnően úrias ruhája és arca. A járásbíró zavarában beszélgetést akart kezdeni vele. Partosnak szinte torkán akadt a szó.

És nem restelled így szaladgálni a hatos után? A fiú sértett önérzettel nézett rajta végig. Amerikában senki sem szégyellné a munkát.

leszokni a köpet rekeszéről hogyan lehet legyőzni a sóvárgást és a dohányzást

Egy halottaskocsi, valószínűtlenül, lehetetlenül cifra halottaskocsi jött velük szembe üresen a porban.

Hasznosbejegyzések