Az inkonzisztens dohányzás káros hatása. Account Options

6.2.1. Személyeskedés

Személyeskedés A személyeskedés - a személy támadása - az egyik leggyakoribb érvelési eszköz, és egyben az egyik leggyakoribb érvelési hiba is. Kiemelt figyelmet érdemel azért is, mert a személyeskedésre érzékenyek vagyunk, és általában visszautasítjuk. Ezért azután gyakran ott is kikérjük magunknak, ahol a személyeskedés nem hibás. Míg a többi érvelési hibánál az a probléma, hogy nem ismerjük föl, hogy hibás az érvelés, a személyeskedés esetében ennek ellenkezője is előfordul: akkor is visszautasítjuk a személyeskedést, amikor pedig az nem hibás.

A személyeskedés - hasonlóan a később tárgyalandó tekintélyre hivatkozáshoz - végső soron a hitelességet érinti, egy olyan pszichológiai tényezőt, amelynek kulcsszerepe van a meggyőzésben. Ez magyarázza, hogy a személyeskedés általában nagy pszichológiai meggyőző erővel rendelkezik. A vitában a személyeskedés azt jelenti, hogy a partner álláspontja vagy érvelése helyett a személyét kritizálják.

Szavahihetőségét, hozzáértését kérdőjelezik meg, jellembeli hibáira vagy olyan körülményeire mutatnak rá, amelyek alapján kétségbe vonható az illető hitelessége és, ennek folyományaként, a vitaképessége az adott témában, vagy esetleg általában.

gyorsan és egyszerűen leszokhat a dohányzásról online hogyan lehet leszokni a dohányzásról egy terhes lány számára

A személy támadására épülő érvelésről, röviden személyeskedésről beszélünk, amikor a másik személyét, gyakorlatát, szándékait kritizálják, és e kritika alapján utasítják el az illető álláspontját, érvelését. A személy támadásának a továbbiakban csak az ilyen, érvként megjelenő formáit tárgyaljuk. Ez azonban nem lényeges korlátozás a racionális viták esetében. Ezért a másikat támadó megjegyzések, jóhiszemű interpretáció mellett, további implicit állítások feltételezésével, általában értelmezhetők úgy, mint a másik álláspontjának, érvelésének gyengeségére utaló információk.

Minden fajta személyeskedés esetén felmerülhet, hogy látszólag nem követ el személyeskedés hibát az, aki csak mintegy megemlíti, hogy a másik fél ilyen vagy olyan negatív, és ezért kritizálható jellemzőkkel rendelkezik, de nem kíván ebből semmiféle következtetést levonni érvelésére vagy álláspontjára nézve. A következtetések levonását mintegy a hallgatóra bízza.

Molnár Eszter

Két kolléga egy harmadik javaslatát vitatja meg. Az egyik támogatja, a másik ellene van, majd egy ponton ez utóbbi azt mondja: - Különben is, emlékszel, hogy a múltkori értekezleten milyen csúnyán nekiment Jóska javaslatának.

Dohányzás, sport vagy akár mindkettő? - Mindset Pszichológia

A racionális vitában azonban egy ilyen látszólag mellékes megjegyzést is személyeskedés hibának kell tekinteni. A pragmatikai szabályok figyelembevételével ugyanis a személyt támadó megjegyzéseket implicit érvekként kell értékelni. Hiszen amikor a beszélő kimondja a másikat bíráló megjegyzéseit, ezzel, a pragmatikai szabályok segítségével, egyben arra utal, hogy a megjegyzések relevánsak a vita adott pontján.

Racionális vitában ez viszont azt jelenti, hogy a megjegyzés a másik álláspontjának vagy az érvelésének kritikája szempontjából releváns, vagy legalábbis a beszélő szerint annak kellene tekinteni. Tehát a fenti példában a beszélő megjegyzése a pragmatikai szabályok segítségével arra utal, hogy a kolléga korábbi viselkedése számít javaslatának elfogadhatósága szempontjából. Implicite azt sugallja, hogy a kolléga korábbi viselkedése javaslata ellen szól. Ez a személyeskedés nyilván hibás.

A hiba nyilvánvalóvá tételét ilyen esetekben is nagymértékben segíti, ha az implicit állítást explicitté tesszük, azaz megfogalmazzuk.

Enélkül, pszichológiai okokból, hajlamosak vagyunk az efféle mellékes megjegyzéseknek még akkor is jelentőséget tulajdonítani, ha egyébként érezzük, hogy valami nincs rendjén velük kapcsolatban.

A másik lehetőség a fenti példa értelmezésében, hogy a "különben is" kifejezést komolyan vesszük, és úgy értelmezzük, hogy a megjegyzést maga a beszélő is irrelevánsnak tartja az állásponttal kapcsolatban. Ekkor nem merül fel a személyeskedés hiba, ám a pszichológiai hatás kivédése végett ekkor is célszerű ügyelni arra, hogy ez az irrelevancia a vitában világossá váljon, és később se vegyük figyelembe az álláspont megítélésekor.

  • Kill Bill
  • Érzés, amikor abbahagyja a dohányzást
  • Leszokni az éjszakai izzadásról
  • Néhány évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról
  • Újra elkezdett dohányozni, hogyan leszokni
  • Abbahagyta a dohányzást fájt a lábam
  • Dohányzás – Wikipédia

Legjobb ilyenkor expliciten kimondani, hogy a javaslattevő minősíthetetlen korábbi viselkedése érdektelen. Nagyon fontos, hogy logikailag csak akkor hibás a személyeskedés, amikor a másik álláspontjának kritikájaként értelmezhető. A racionális vita szempontjából azonban akkor is veszélyes a személy támadása, ha nyilvánvalóan irreleváns. Ilyenkor is alkalmas arra, hogy felkorbácsolja az indulatokat, veszélyeztetve a racionális vita feltételeinek teljesülését, esetleg veszekedéssé torzítva a vitát.

Az inkonzisztens dohányzás káros hatása személyeskedésnek négy fajtáját különböztethetjük meg aszerint, hogy az érvelő személlyel kapcsolatban milyen körülményt kívánnak az álláspontjának megkérdőjelezéséhez felhasználni.

A személyeskedés irányulhat a másik fél lejáratására, következetlenségének bemutatására, kompetenciájának kétségbevonására. Végső soron minden személyeskedés célja, hogy a beszélő hitelességét, azaz szavahihetőségét és megbízhatóságát kétségbe vonja.

Nagyon fontos azonban tisztázni, hogy ezt a fenti négy közül milyen eszközzel kívánja elérni.

abbahagyta a dohányzást és elveszítette mit kell tennie abbahagyta a dohányzást, egyre rosszabb lett énekelni

Csak ennek ismeretében lehet ugyanis eldönteni, hogy az adott vitahelyzetben jogos vagy hibás a személy támadása. A személy lejáratása A személy lejáratása a törvényszéki tárgyalás típusú vita tipikus eszköze, bár előfordul két résztvevős vitákban is. Ketten ülnek a tévé előtt, miközben a műsorban nyilatkozó azt fejtegeti, hogy miért kellene legalizálni a könnyűdrogok használatát: - Van abban valami, amit mond.

Ez egy díler! Eljárás folyik ellene kábítószerrel való visszaélés miatt. Csak nem veszel az inkonzisztens dohányzás káros hatása egy bűnözőt! A második megszólaló a nyilatkozó álláspontját és érvelését két úton támadja.

A dohányzás veszélyei

A személyeskedés nyilván hibás. Hiszen abból, hogy a nyilatkozó nagyon is elítélhető módon törvényt sértett amennyiben ez bebizonyosodiknem következik, hogy az érvelése gyenge, vagy állításai hamisak. Sőt, éppen ellenkezőleg! Ha valamilyen kapcsolat lehet az érvelő és az állításai között, az éppen az, hogy a díler esetleg speciális ismeretekkel rendelkezik a kábítószerek használatáról, és ezért szakértőnek számíthat a legalizálással kapcsolatos bizonyos kérdésekben.

Általános szerkezete: X személy N negatív tulajdonsággal vagy körülménnyel rendelkezik.

Aktuális kvíz

Vagy: Tehát az X által előadott érvelés hibás. A személy lejáratása általában hibás érvelési eszköz. Az érvelő hiteltelenségét bemutató premisszák általában gyenge, de pszichológiailag annál hatásosabb érvelést eredményeznek. Vannak esetek azonban, amikor a személyeskedés nem hibás: amikor a beszélő tulajdonságai, viselkedése, vagy motivációi igenis relevánsak álláspontja szempontjából.

Például X jelölt a választási vitában arról akarja meggyőzni a választókat, hogy ő maga és pártja kizárólag a választók érdekeiket tartja szem előtt, és fogja képviselni, és erre a párt korábbi ciklusban végzett tevékenysége, valamint a párt programja az inkonzisztens dohányzás káros hatása hoz fel érveket. Ellenfele erre azzal válaszol, hogy X milyen busás hasznot húzott korábbi képviselői tevékenységéből.

A műsorvezető viszont azzal reagál Y megjegyzésre, hogy felszólítja a feleket, maradjanak a programok megvitatásánál, és kerüljék a személyeskedést. Ezúttal Y megjegyzése releváns. Ha X sajátzsebre dolgozott, akkor ez önmagában bizonyítja, hogy nem csak a választók érdekeit képviseli, következésképpen, hogy X álláspontja hamis. Érdemes megjegyezni, hogy a valóban súlyos ellenvetést a műsorvezető pusztán azzal elhárítja, hogy Y megjegyzését - hibásan - személyeskedésnek minősíti.

Holott a személyeskedés ezúttal nem hibás, mert a beszélő álláspontja és a kritizált tulajdonság között tényleg van összefüggés. Az elítélhető tulajdonság valóban alapot ad az álláspont kritikájára. Nem hibás tehát a személyeskedés, ha az érvelő tulajdonságai vagy körülményei tényleg logikailag összefüggnek az álláspontjával, ha ezek relevánsak az álláspont elfogadhatóságára, helyességére nézve. Röviden: ha X N tulajdonsága releváns az A állítás igazsága szempontjából. Ilyenkor éppen az a hiba, ha a személyeskedést hibásnak tekintjük, és a személy támadására alapuló kritikát pusztán azért visszautasítjuk, mert személyeskedés történt.

Mivel a személy megbízhatósága, kompetenciája, becsületessége, szavahihetősége, következetessége, személyes érdekein túlmutató hatalomgyakorlása és egyéb hasonló jellemzői a társas életben gyakran meghatározó jelentőségűek, ezért sokszor releváns lehet a személyeskedés. Például nyilvánvaló a jelentősége a politikában.

a dohányzás után a szívfájdalom okozza hagyja abba a dohányzási kódokat

Hiszen a választási kampányokban előadott érvelések kimondott vagy ki nem mondott végső konklúziója, hogy a versengő jelöltek közül az egyikre érdemes szavazni, nem pedig a többire. Hogy az egyik jelöltre voksoljunk, annak egyik racionális indoka lehet az, hogy a jelölt megbízhatóan teljesíti ígéreteit, kompetens az ügyek intézésében, becsületesen képviseli a választók érdekeit, nem fogja hatalmát korrupt módon saját hasznára fordítani, stb.

Ezek pedig pontosan azok a kérdések, amelyek a személyeskedés során felmerülnek. Látható, hogy a jelöltek egymásra irányuló támadásai nem irracionális elemei a választási kampányoknak. Ugyanakkor világos az is, hogy a választás szempontjából a személy nem minden jellemzője tulajdonsága, gyakorlata, korábbi cselekedete stb. Hogy csalja a házastársát, másképpen jelenti a személy megbízhatatlanságát, őszintétlenségét vagy becstelenségét, mint az, hogy korrupcióval vádolható, s ezért az előbbi kevésbé releváns a választás szempontjából, mint az utóbbi.

A politikai küzdelmekben és más olyan esetekben, ahol az emberek hatalmat kapnak, a személyes kvalitások fontosak. Ennélfogva az ilyen tárgyú vitákban a személyeskedések erős érvelések lehetnek.

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a személy minden támadása egyformán releváns lenne, hogy minden személyeskedés egyformán erős lenne. Csak azok szolgáltatnak erős érveléseket, amelyek a személy olyan jellemzőjét támadják, melyek a szóban forgó kérdés szempontjából relevánsak. A személy lejáratása típusú személyeskedés hibás voltát úgy ellenőrizhetjük, hogy megkérdezzük, vajon az adott álláspont esetében számít-e az, hogy ki mondja.

Az álláspont szempontjából releváns-e az álláspont előadójának kritizált tulajdonsága, gyakorlata. Ezt minden esetben ellenőrizni kell.

Nem jogos visszautasítani egy kritikát pusztán azért, mert személyeskedésen alapul. A racionális vitában az érvelések a konklúzió igazságával kapcsolatos döntés eszközei.

Hogyan rombolja a dohányfüst a szervezetet?

Ezért általában lényegtelen, hogy ki adja elő az érvelést, illetve az álláspontot. Kivételt képeznek azonban azok az esetek, amikor a konklúzió, vagy az érvelés tartalmi szempontból összefüggésben van a beszélővel. Ez utóbbi esetekben lehetnek helyénvalók a személy támadásán alapuló kritikák. A személy elfogultságára hivatkozás A drogok legalizálásáról szóló bevezető példában a második megszólaló egy másik, implicit módon is támadja a tévében nyilatkozó álláspontját.

Küldés e-mailben BlogThis! Megosztás a Twitteren Megosztás a Facebookon Megosztás a Pinteresten A  testmozgás alapú intervenciók szerepe a dohányzásról való leszokásban Ussher, M. Exercise interventions for smoking cessation. Cochrane Database of Systematic Reviews, 1. DOI:

Arra utal, hogy a dílernek érdeke fűződik álláspontja elfogadtatásához. Ha pedig valakinek érdeke fűződik egy álláspont érvényre juttatásához, akkor ebből arra szoktunk következtetni, hogy biztosan csak azért védi, mert az érdeke így kívánja, és nem azért, mert ez a helyes álláspont. Ez a következtetés azonban gyenge. Abból, hogy valakinek érdeke fűződik az álláspont elfogadtatásához, nem következik, hogy pusztán az érdekei miatt védi az álláspontot, és még kevésbé következik, hogy az álláspont hamis, vagy az érvelés rossz.

Magyarán: bár az érvelő úgy tesz, mint aki az igazságot keresi, valójában rejtett érdekei vezérlik.

A szív- és érrendszeri betegségek fő rizikófaktora a dohányzás

Általános szerkezete: X személy elfogult. Az ilyen szerkezetű érvelések hibásak, hiszen pusztán az érvelő elfogultságából nem következik, hogy az álláspontja vagy érvelése hibás. Amikor a vitában az egyik fél rámutat napló leszoktam a dohányzásról, hogy a másik elfogult, akkor arra utal, hogy a másik nem tekinthető a vitában semleges félnek, és ezért az egyik oldalt erőteljesebben képviseli, mint a másikat. Nem várható tőle, hogy kiegyensúlyozottan figyelembe vegye és mérlegelje a pro és a kontra érveket.

Vagyis nem tekinthető egy ideális racionális vita szereplőjének, akit egyedül az igazság kiderítése vezérel. Ez valóban joggal feltételezhető például egy olyan személyről, akinek érdekei fűződnek egy álláspont érvényre juttatásához. Az a kérdés azonban, hogy mi következik ebből. Hiszen, egészen ritka kivételektől eltekintve, sohasem ideális racionális vitában veszünk részt. Nagyobb az inkonzisztens dohányzás káros hatása kisebb mértékben mindig jelen van az érzelmi és az érdekkonfliktus, valamint esetleg a rivalizálás.

A jelentős elfogultság azonban valóban nehezíti a racionális vita egyes feltételeinek teljesülését. Ennek következtében tényleg jelent bizonyos kockázatot a racionális vita eredményessége, az igazság kiderítése szempontjából. Ebből adódik, hogy az elfogultság kritizálása jogos és indokolt lehet a racionális vita kereteinek védelmében.

Ha az elfogultság jelentős, akkor jogosult lehet egy ilyen jellegű következtetés: X személy elfogult. Tehát X nem pártatlan, nem objektív, nem tárgyilagos. Tehát X veszélyt jelent a racionális vitára. Úgy dönthetjük el, hogy hibás-e az érvelő elfogultságát támadó kritika, ha megvizsgáljuk az érvelését, illetve ha megvizsgáljuk, hogy a vita során betartja-e a racionális vita szabályait.

Azonban attitűdjeink dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással és a környezetünkkel. Folytonosságukat megőrizve, így természetesen változnak is. Személyes és társas folyamatok egyaránt közrejátszanak az attitűdjeink, nézeteink formálásában. Annak ellenére, hogy elvileg különböző álláspontokat is el tudunk képzelni egy adott kérdésben, a saját véleményünkben igyekszünk koherenciát teremteni, sokszor bár nem mindig zavarónak találjuk a nézeteink közötti logikai ellentmondást.

Ha az inkonzisztens dohányzás káros hatása beszélő hevesen, dogmatikusan, vagy éppenséggel elvakultan, ám ugyanakkor gyenge indokok alapján véd egy álláspontot, akkor racionális vita feltételeinek biztosítása érdekében helyénvaló lehet az érvelő elfogultságára rámutatni.

Hasznosbejegyzések